Egyszer egy évben, amikor a nap a legmelegebb fényével világította meg a szőlőhegyek enyhe dombjait, és a szőlőfürtök lédúsra és édesre értek, az emberek összegyűltek a környező faluból egy rendkívüli eseményre – a szőlőhegyi piknikre.
Ez egy nap volt, amely tele volt izgalommal és előrelátással, amikor a falubeliek útnak indultak a festői szőlőhegyre. Kosarakat cipeltek magukkal, amelyek finom ínyencségekkel, friss kenyérrel, sós sajttal és természetesen néhány palack mennyei borral voltak megrakva, amely itt termett.
Amikor elérték a szőlőhegy csúcsát, lenyűgöző kilátás tárult eléjük. Végtelen zöld szőlőtőkék sorakoztak előttük, és a távolban egy tó csillogott az arany napfényben. Az érett szőlő és a virágzó virágok illata töltötte be a levegőt.
Színes pokrócok voltak a fűn terítve amire az emberek letelepedtek, és elkezdték kicsomagolni hozott finomságaikat. Ez egy ünnep volt az érzékeknek – a poharak csilingelése, az emberek nevetése és csevegése, és a finom ételek és válogatott borok íze.
A nap ragyogott az égen, miközben az emberek a napot teljes lélekkel élvezték. Sétáltak a szőlőtőkék között, megcsodálták a pompás szőlőfürtöket, és közben tanultak a szőlőtermesztésről.
Ahogy haladt a délután, néhány zenész elővette hangszerét. A gitárok és hegedűk lágy hangjai töltötték be a levegőt, és varázslatos hangulatot teremtettek. Az emberek táncoltak és énekeltek, örömük és lelkesedésük ragályossá vált.
Amikor a nap lassan lenyugodott a dombok mögé, meggyújtották a lámpákat, és egy meleg, romantikus hangulat terült el a szőlőhegyen. Az emberek körbeülték a tábortüzet, és meséket és legendákat meséltek egymásnak a borról és a régióról.
Ez egy olyan nap volt, tele élvezettel, közösséggel és örömmel, amely hosszan emlékezetben maradt az emberek számára. A szőlőhegyi piknik nemcsak lehetőséget adott arra, hogy ízletes ételeket és kiváló borokat kóstoljanak, hanem egy időszak is volt arra, hogy ünnepeljék a természet szépségét, megbecsüljék a szőlész munkáját, és erősítsék a közösség összetartozását.
Így gyűltek össze az emberek évről évre a szőlőhegyi piknikre, hogy együtt élvezzék a szőlőhegy kincseit és ünnepeljék az élet drága pillanatait.
Álom egy vasárnapi csendes pihenő emlékéből.
Tamás Ervin