Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falu, amelyet Kaposc -nak hívtak, (Nem elírás történt, csak nézőpont kérdése) és amelyet egy vicces állatcsoport lakott. Közöttük élt egy kíváncsi kis majom, Max. Max imádta a kalandokat, és mindig új élményeket kerestetett.
Egy napon Max hallott egy rejtélyes kincsről, amely mélyen az erdőben volt elrejtve. A legenda szerint a kincs egy varázslatos tárgyat tartalmazott, amely mosolyt csalt az állatok arcára. Max alig tudott ülni a izgalomtól, és elhatározta, hogy megtalálja a kincset.
A kincstérképpel a kezében Max útra kelt az erdőbe. Ugrált fáról fára, liánról liánra, és felfedezte minden zugát. Útközben találkozott más állatokkal, akik saját kalandjaikról meséltek neki.
Végül Max elérte a rejtett helyet, ahol a térkép szerint megtalálható volt a kincs. Ásott és ásott, mígnem egy régi, rozsdás ládára bukkant. Izgatottan kinyitotta a ládát, és ott talált … egy mediterrán salátát!
Max alig hitte el, hogy a ládában egy saláta volt az úgynevezett kincs. De ahelyett, hogy csalódott lenne, úgy döntött, a legjobbat hozza ki belőle. Meghívta a falu összes állatát, és egy nagy ünnepséget szervezett. Mindenki megkóstolhatta a finom salátát és szórakozhatott azon, hogy Max egy saláta miatt mennyire izgatott volt.
Az elbeszélés tanulsága:
Néha a legnagyobb kincs abban rejlik, hogy megosztjuk másokkal az öröm és a nevetés pillanatait.
Tamás Ervin