Mi a Slow Wine?

Mi a Slow Wine?

A bor mindig is kultikus italnak számított, így lett része a kulturális életünknek is. Ahogy a borászatok a rendszerváltozás után fejlődésnek indultak, egyre meszebb távolodtak a hagyományos borkészítéstől, ami tízezer évre nyúlik vissza.Tőlünk nyugatabbra ez a folyamat jó 40-50 évvel előbb kezdődött el. A borászatok elkezdtek fajélesztőket, fajélesztő tápsókat, erjesztési finomítókat, erjesztési aktiválókat, stabilizálókat, tanninokat, enzimeket, színezékeket, finomítókat, aromafokozókat, aromastabilizálókat stb. használni, hogy csak néhányat említsünk a ma megengedetten használt “vegyszarokból”, s amelyek ma már sokszor génmanipulált készítmények. Egyben elkezdtek használni szeparátorokat, amelyeknek feladata a must, bor besűrítése. Így egyre messzebb került a bor attól a természetes italtól, amelyről a görögök, rómaiak, híres írók ódákat zengtek. Sokkal inkább egy mesterkélt divatok irányította szintetikus alkoholt tartalmazó lé lett, amely már messze távolodott attól, hogy mértékletes fogyasztása esetén egészségünk megóvásához hozzájáruljon.

Ahogy az emberek érdeklődése nőtt a minőségi borok iránt, úgy fejlődőtt ki egy ágazat, amelynek feladata az volt, hogy az embereket tájékoztassa. A borokat kiválasztott szakértők értékelik, amelyek a borbírálatoknál csak a bor színét, illatát és zamatát veszik figyelembe és így próbálják a minőséget megfogalmazni.

Ez ellen nőtte ki magát egy mozgalom Olaszországban, amelynek gyökerei a SLOW-FOOD -ból származnak. A mottójuk “Jó, tiszta és fair” Itt már a szenzorikus jegyek mellett figyelembe veszik, hogy az adott pincének milyen szerepvállalása van a környezetvédelemben, mennyire környezettudatosan művelik a szőlőket, és a pincében is a kénen kívül (és az sem akármennyi) más nem kerülhet a borba. Továbbá, milyen a régióra jellemző fajtákkal dolgoznak, a borok mennyire viselik magukon a régióra jellemző jegyeket.

SLOW-WINE, LASSÚ BOR TÖBB MINT A “BIO” BOR!

Aki biológiai szőlőművelésből bort vásáról és azt gondolja, hogy biobort vesz, az téved! A bió szőlőműveléssel a legtöbb bioborászat beéri és a pincében már semmi sem bio. Itt véget ér a biológiai elkötelezettség, itt már ma minden megengedett: fajélesztők, stabilizálók, acéltartályok, szénszűrők, sűrítők, stb.

A lassú boroknál sokkal magasabb követelmények vannak.


Lassú boroknak szükségük van a levegőre!

A bor élő anyag, ezért, hogy élni tudjon, levegőre van szüksége és nem hermetikusan zárható acél vagy műanyag tartályra. Ezért a lassú borok hordóban erjednek és érlelődnek, nem a faíz miatt, hanem mivel így a fa pórusain keresztül finoman levegőhőz jut a bor. Ezért a lassú borok készítői nem vásárolnak rendszeresen új hordókat – ezzel is károsítva környezetünket hiszen a tölgyerdők nem nőnek meg egyik évről a másikra -, hogy csak a faízzel hódoljanak a bordivatoknak. Lassú boroknak szükségük van a természet adta szabadságra! Hogy a bor sokszínű legyen, ezért a lassú borok készítői a spontán erjedést a természetben levő természetes élesztőkre bízzák, mint ahogy ezt tették több ezer éven át a kelták, etruszkok, görögök, rómaiak de még nagyapáink is.

Lassú boroknak szükségük van időre!

Van idő az erjedésre, nem kell felgyorsítani, hisz nem kell elsőnek megjelenni a piacon, így akár több mint egy hónapig is erjedhetnek a lassú borok. Továbbá van idejük, hogy a seprőn érlelődjenek, amit már a rómaiak is a bor anyjának tartottak. És ha a seprőről lekerülnek, akkor még tovább érlelődnek hordóban. Ez akár egy évig vagy még tovább is eltarthat fehérborok esetében, és vörösboroknál még tovább. Majd palackban is kapnak időt, hogy finomodjanak.

Ezért a lassú borok fogyasztásakor is időre van szükség, jó ha már néhány órával a fogyasztás előtt kinyitjuk a palackot, (és ez a fehérborokra épp úgy vonatkozik mint a vörösborokra), hogy megtapasztaljuk, milyen potenciál rejtőzik mind illatban, mind íz, zamatban a lassú borokban. A lassú borok hosszabb életűek más borokkal szemben, ezért egy 10 éves fehérbor még olyan illat, íz, zamatgazdagsággal kápráztat el, amelyek a gyorsborok fogyasztói előtt ismeretlenek maradnak.


A lassú borok élő talajú szőlőkből származnak!

Az élő talajkultúra elengedethetetlen a megfelelő tápanyag- és vízháztartáshoz a szőlőben. Így az első lépéseket itt kell megtenni, hogy a szőlőt, talajt nem permetezzük, műveljük, agyon. Olyan “gyom”-növényeket telepítünk vissza, amelyek talajlazítók, nitrogént adnak vissza a talajnak, a nematodákat (a talajban levő “kártevőket”) nem hagyják túlszaporodni, és így az egészséges, természetes egyensúly megmarad. Sehol a természetben nem csupasz a talaj, mindig valami zöld növény fedi (kivétel a sivatag, ahol persze szinte semmi sem terem meg) így egy egészséges szőlőben sem lehet másképp.


A lassú borok se nem komplikáltak, se nem drágák!

A lassú borok jó hatással vannak az egészségre, és ízgazdagságuk a mára elsivárosodott konzumborok mellett igazi felüdülést jelentenek. A lassú boroknak szükségük van nyitott borkedvelőkre, akik türelemmel megvárják, hogy a pohárban a borok megnyíljanak, és így a bennük rejtőző karekterüket, a területi adottságokat jól tükrözzék, egyedülállóságukat bizonyítsák. A lassú borok tudatosan “lassítottak”, és nem egy bizonyos rétegnek vagy divatnak készülnek.

A konzumborok mindig “gyorsak”!

Olcsón kell előállítani, hogy olcsón lehessen eladni. Már vannak permetezőszerek, amelyek gátolják az oldalhajtások növekedését, és így munkaerőt lehet megtakarítani. És ez csak egy példa a konzumborok előállítása során alkalmazott fogásokra. Egy előre precízen megtervezett ízdivatnak kell a bornak megfelelni, hogy a marketing stratégiába jól passzoljon. A konzumborokban nincs keresnivalója az évjáratnak, a helyi régió, talaj adta egyedülálló ízvilágának, a vincellér odaadásának. Sokkal inkább az egész világra rákényszerített ízdivatnak: a fehérbor legyen könnyű és friss, a vörösbor bársonyos és testes. Alapborokat készítenek ma így a kémiai ipar “Make-up”-ja segítségével, és doppingolnak “Minőségi borokká”.

2018-08-02T13:42:36+00:00