I. A MEDITERRÁN KONYHA

A MEDITERRÁN KONYHA

Ragaszkodás az évezredes táplálkozási szokásokhoz

A nyugati világban már alig találunk olyan embert, aki ne lenne esetleg maga is veszélyeztetett, vagy ne veszítette volna el közeli hozzátartozóját az elmúlt évtizedekben szív- és vérkeringési vagy különböző rákbetegségekben. Ezek – egy sor más, ún. civilizációs betegséggel együtt, mint pl. kóros elhízás, cukorbetegség, magas koleszterinszint, magas vérnyomás, allergia, burnout-szindróma (kiégettség), depresszió, Alzheimer kór és társai, stb. – szervesen összefüggnek modern életmódunkkal.

Az egészséges táplálkozásról ma könyvek ezrei jelennek meg azzal a nem titkolt igénnyel, hogy ők majd megfejtik az egészséges táplálkozás titkát, ami természetesen badarság, mert ennek a titoknak a megfejtése olyan régi, mint maga a Biblia. Ha valaki még nem is olyan rég, pl. a második világháború előtt, sőt még utána is néhány évtizedig, különösen a hírhedt ötvenes évek padláslesöpréseinek időszakában, bármelyik magyar faluban vagy városban a diétázás meg a mozgás szükségességéről, valamint a zsíros ételek egészségi rizikójáról beszélt volna azoknak az embereknek, akik a szó szoros értelmében arcuk verejtékével keresték – legtöbb esetben hihetetlenül kevés – kenyerüket, és sokszor hónapokig sem láttak zsírt, nos, azt rövid úton elmegyógyintézetbe zárták volna.    

Amióta a nyugati világ, tehát a jóléti, fogyasztói társadalmak meggondolatlanul áttértek a történelemben valaha is előfordult legegészségtelenebb életfelfogásra, életmódra és táplálkozásra – ez utóbbinál gondoljunk csak az iparilag „finomított” (valójában sok esetben denaturált) alapanyagokból, pl. fehérliszt, cukor, só, rafinált növényi olajok, margarinok, stb. gyártott készételek (Fastfood) tömegére, amelyeknél mind a gyártási technológia során, mind a tartósításukra, rengeteg, nagyrészt ismeretlen vagy alig ismert hatású vegyi anyagot használnak föl –, azóta gyakran kerül szóba a mediterrán konyha, amely a modern ételek inváziójával szemben is, bizonyos mértékig megőrizte még évezredes jellegét, s így a nyugati világban járványszerűen pusztító betegségek az elmúlt évtizedekben még alig érintették – elsősorban a vidéken élő, és a régi táplálkozási szokásokat követő embereket –, holott más vonatkozásban, ami a káros szenvedélyeket illeti: dohányzás, alkohol, stb. nem maradnak el ők sem más országoktól. Természetesen nem szeretném a valóságot leegyszerűsíteni, mert a „fejlődés” erőteljesen árnyalja napról napra az itteni képet is. Ugyanis az elmaradottabb vidékeken élők még viszonylag egyszerű és egészséges táplálkozási módja ma már nagyrészt eltűnt az olyan városokból, mint Madrid, Róma, Athén, stb., sőt egész sor kisebb városból is, mert az itt élők nagy része az elmúlt fél évszázadban sokat átvett egyrészt a közép- és észak-európaiak, másrészt az amerikaiak táplálkozási szokásaiból. A globalizáció kíméletlen lánctalpai ma már a legeldugottabb zugba is behatolnak, minden értékes hagyományt, életformát széttaposnak, hogy helyet teremtsenek a mérhetetlen hatalommal bíró élelmiszer-konszernek késztermékeinek, és velük az agyonreklámozott, egészségtelen kulináris uniformizáltságnak. Helsinkitől Malagáig, Lisszabontól Athénig minden szupermarket ugyanazt a választékot, tehát nagyjából ugyanazokat a márkákat kínálja, amiben nincs semmi rendkívüli, ha tudjuk, hogy az élelmiszergyártás terén is ma már néhány megakonszern uralja a világot.

folytatás következik.

Írta: Tamás Jenő  (idézet Olíva című könyvünkből)

2019-02-13T09:37:05+00:00